A régiséggyűjtés egy rendkívül izgalmas, nem mellesleg pedig idő- és pénzigényes hobbi, ami sokkal színesebb, mint azt elsőre gondolnának.
Nyilvánvaló embere és vérmérséklete válogatja, hogy ki és pontosan mennyit áldoz erre a sajátos hobbira, ellenben amennyiben szeretnénk értékes hagyatékot hagyni az utókor számára, abban az esetben érdemes elszántan gyűjtögetni és kutakodni olyan dolgok után, amelyek elsőre talán nem is tűnnek túl értékesnek, holott valójában igazi rejtett kincsek. Sokan nem is tudják, hogy már most értékes gyűjteménnyel rendelkeznek, miután gyerekkorukban féltve gyűjtögettek értékes játékokat vagy egyebeket, esetleg nagyapjuk hagyott rájuk egy olyan kollekciót, amit talán értéktelennek hisznek, pedig már most több millió forintot is érhet, és mások igazi kincsként tekintenek rá.
Kétféle gyűjtő és gyűjtési módszer létezik.
A gyűjtésnek kétféle módját különíthetjük el. Az egyik a legáltalánosabb forma, amikor valami nekünk tetsző, számunkra értékesnek vélt, de az akkori jelenben még csak minimális pénzértékben kifejezhető tárgyak gyűjtögetése. Tipikus példája ennek a gyerekek körében a játékok, a szalvéták, a kártyanaptárok vagy a matricák gyűjtése. Számtalanszor találkoztunk már olyannal a múltban, hogy egy ilyen gyerekkori szenvedély később milliókat hozott valaki számára, mert értékes dolgokat is megőrzött jó állapotban, gyakran bontatlanul az utókor számára.
A másik gyűjtési forma a mai korra jellemző, mondhatni kapitalista gyűjtési forma, amikor valaki direkt a piaci érték, a befektetés az értékmegőrzés miatt vásárol magának műtárgyakat. Ennek a folyamatnak rendkívül káros hatásai vannak, mert ebből kifolyólag rengeteg olyan tárgy vagy használati eszköz is műkinccsé vagy árverési tétellé vált, amelyek alapesetben nem lennének azok, például régi pénzek, képeslapok, órák, fegyverek, vagy egyszerű cédulák, amelyek régiségnek elmennek, bizonyos esetben szépen is festenek egy megfelelő otthonban, de műkincsek értékeivel és értékességével nem vetekedhetnek.
Hasznos tanácsok kezdő régiséggyűjtőknek (fotó: regisegnet.hu)
Nem minden arany, ami fénylik
Sok kezdő régiséggyűjtő esik abba a hibába, hogy kvázi bármit megvásárol, amihez csak hozzáfér, mert úgy gondolja, hogy éppen akkor bár talán nem ér semmit, de évek múlva talán igen. Ilyen példának okáért a festői vázlat is. Egy Da Vinci esetében ez nyilván sokat ér, de a kortárs vázlatok jelentős többségét a mai profi gyűjtők csak műtermi szemétnek hívják, hiszen óriási szerencse kell ahhoz, hogy ezekből értékes tárgy váljon. Ehhez ugyanis előbb fontos, hogy maga az alkotó híres legyen, és műveinek értéke az egekbe szökjön, amihez gyakran egy emberöltő nem elegendő.
Nyilván minden gyűjthető, ami régi, ellenben ne keverjük össze a műkincsek és a régiségek fogalmát ezen a téren. Sokaknak például értékesek azok a bakelitlemezek, amelyek mások előszeretettel kidobálnak, mert nem tudják mivel lejátszani, de ha csak nem egy eredeti nyomású – tehát nem jugoszláv hamisítvány – Beatles lemezről van szó, nem valószínű, hogy valaha is komolyabb anyagi értéket képvisel majd, ergo befektetésnek nem megfelelő. Az nyilván más kérdés, hogy az eszmei értéke annál magasabb lehet.
