“Gyerekként annyi mindenbe belekezdett, úszott, hegedült, kajakozott, majd ugyanolyan gyorsan abba is hagyta, hogy azt gondoltam, ha mindenbe ilyen hamar beleun nem viszi majd semmire az életben.” – Vélekedett a cseperedő Bereczki Zoliról édesanyja, Nóra.
Hasonló “fellángolásként” tekintett arra is a kedves mama, mikor fia úgy döntött, előadóművészi babérokra vágyik. Azt gondolta, Zoli ezt is csak ideig-óráig lesz hajlandó folytatni, mégis aggódott: családjukban harminchat esztendős korában elhunyt egy rokonuk, aki ugyancsak színpadi karrierbe kezdett, majd idővel elzüllött és az alkohol szenvedélybetege lett. Nóra félt, hogy fia is hasonlóképpen végzi majd, ha a színjátszást választja hivatásának.
Bereczki művész úr azonban rácáfolt anyukája aggályaira, hiszen nem csak, hogy az Operettszínház neves színésze lett, de mellette énekesként és zenei producerként is méltán megállja a helyét – édesanyja, ha teheti, valamennyi fellépésére elkíséri fiát.
Bereczki Zoltán: édesanyja féltette, hogy rossz utakra terelődik..
Nyolc évvel ezelőtt, mikor jelenlegi munkahelyére került, Nóra melle – ahogy szokták mondani – dagadt a büszkeségtől:
“Amikor a céghez kerültem, a titkárnő számítógépének képernyővédőjén a fiam fotóját pillantottam meg. Megkérdeztem a fiatal lánytól, hogy ez meg kicsoda? Mire ő azt felelte: hát nem ismered? Ő a Bereczki Zoli! Mondtam, dehogynem ismerem, mivel ő a gyerekem! Azt a megdöbbent arcot, míg élek nem felejtem el… Nagyon jól esik, mikor azzal szembesülök, hogy mások is szeretik a fiamat, rajonganak érte.”
– Vallotta be a Meglepetés című hetilapnak az asszony.
