A büntetőeljárás 10 alapelve

A büntetőeljárásnak rengeteg különféle alapelve van, amelyek elvi tételekként keresztülhúzódnak az egész eljáráson, és nagy általánosságban kifejezőek a teljes büntetőeljárás minden sajátosságára.

Eszerint meghatározzák az eljárás rendszerét és módszerét, a kapcsolódó cselekmények rendjét, az eljárásban résztvevők jogi helyzetét, valamint akár még a büntetőjogi felelősség eldöntésének szabályait is.

A büntetőeljárás alapelveit nagyon sokféleképpen csoportosítják nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi jogrendben is. A legáltalánosabb nézet szerint azonban a büntetőeljárás alapelvei kapcsán leginkább szervezeti és működési kritériumokat különböztethetünk meg egymástól. A szervezeti alapelvek közé tartoznak például a bíróságokhoz kapcsolódó igazságszolgáltatási monopólium, a törvény előtti egyenlőség kérdése, a társas bíráskodás, a néprészvétel, illetve természetesen a bírói páratlanság és függetlenség vélelme. A szervezeti alapelveket általában az Alkotmány tartalmazza, míg a működési elveket a Be., és ezek egészen pontosan a következők:

A büntetőeljárás 10 alapelve

A büntetőeljárás 10 alapelve

  1. Kontradiktórium, avagy az eljáráshoz kapcsolódó feladatok megosztásra, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a büntetőeljárás során a vád, a védelem és az ítélkezés is elkülönülnek egymástól.
  2. A vádelv, avagy a bíróság eljárásának az alapja, vagyis a bíróság az ítélethirdetésig csak és kizárólag a törvényes vád alapján járhat el. A vád kizárólag akkor törvényes, ha a vádemelésre jogosult bírósághoz eljuttatott indítványban felbukkanó vádlott mások által pontosan körülírt, bizonyított, vélhetően törvénybe ütköző cselekedete miatt bírósági eljárás lefolytatása indokolt. A bíróság kizárólag annak az egy személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és kizárólag abban a cselekményben, amelyet a vád tartalmaz. A bíróság köteles arra, hogy kimerítse a vádat, de azon túl ne nyúljon!
  3. Jog a bírósági eljáráshoz, vagyis mindenkinek joga van ahhoz, hogy bíróság döntsön az ellene felhozott vádak igazáról, illetve ennek ellenkezőjéről. Kizárólag a bíróság jogosult tehát arra, hogy bűncselekmény elkövetése miatt megállapítsa bárkinek a felelősségét, illetve büntetést szabjon ki rá.
  4. A jogorvoslati jog, vagyis ha a törvény nem tesz kivételt, akkor minden esetben jogorvoslatnak van helye az ügyész és a nyomozó hatóság által hozott határozatok, illetve természetesen az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedési ellen is.
  5. A bizonyítási teher, ami azt jelenti, hogy a vád bizonyítása minden esetben a vádló felelőssége, és az ő terhe is egyben. Amennyiben egy vádat nem tudnak kétséget kizáróan bebizonyítani, nem is helytálló a vádlottal szemben.
  6. A védelem joga, vagyis minden vádlottat megillet a védelem joga annak érdekében, hogy bizonyítsa igazát, illetve szabadlábon védekezzen. Ezt a jogot természetesen lehetőség van megvonni bizonyos esetekben – példának okáért akkor, ha fennáll a szökés lehetősége –, mégpedig a BE-ben meghatározott és lefektetett okok és törvények esetében. A vádlott minden esetben személyesen védheti meg az igazát az ellene felhozott vádakkal szemben, de ezt a jogot az eljárás bármelyik szakaszában egy kirendelt védő is gyakorolhatja. A bíróság minden esetben biztosítja – az ügyészséggel és a nyomozó hatósággal együtt –, hogy akivel szemben a büntetőeljárás lefolytatják, az a törvényben lefektetett módon lehetőséget kapjon a védekezésre.
  7. Az officialitás, avagy a hivatalból való eljárás, aminek a lényege az, hogy a nyomozó hatóságnak, az ügyészségnek és majdan a bíróságnak is a szakmai kötelessége, hogy a törvényben lefektetett feltételeknek megfelelően bűncselekmény vagy a törvény elleni vétség esetén a büntetőeljárást megindítsák és azt teljes egészében lefolytassák.
  8. Az ártatlanság vélelme: amíg a bűnösséget a bíróság nem állapítja meg jogerősen egy határozatban, addig senki sem tekinthető bizonyítottan bűnösnek.
  9. Tilalom az önvádra való kötelezés kapcsán, vagyis senki sem kényszeríthető arra, hogy olyan vallomást tegyen, amely önmaga ellen bizonyítékot szolgáltat.
  10. Az anyanyelv használata, vagyis Magyarországon a büntetőeljárás nyelve minden esetben a magyar. Amennyiben valaki nem tud magyarul, amiatt senkit sem érhet hátrány a jogorvoslat során. A büntetőeljárás során mind szóban, mind írásban mindenki a saját anyanyelvét, a regionális vagy a kisebbségi nyelvét, vagy ha a magyar nem ismeri, akkor az általa ismertként megjelölt egyéb nyelvet használhatja tolmács társaságában.

Hasonló bejegyzések..