Nem keresik tovább Erőss Zsoltot és Kiss Pétert. Nincs semmi esély arra, hogy a magyar hegymászók életben vannak, ugyanis három éjszakát töltöttek 8.000 méter felett.
Már a csoda sem segíthet Erőss Zsolton és mászótársán, Kiss Péteren. Nem keresik tovább őket, hivatalosan is eltűntnek számítanak, ami lényegében egyet jelent azzal, hogy már biztosan nem élnek.
A két alpinista több mint 24 órás mászás után május 20-án, este 6 órakor érte el a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsát, a 8.586 méteres Kancsendzöngát, ezzel vállalva a rizikót, hogy éjszaka ereszkednek vissza a 7.600 méteren lévő négyes táborba. A hegymászók lefelé jövet rádión többször panaszkodtak arra, hogy alig maradt erejük, többször megpihentek, de az életben maradásuk egyetlen esélyének számító négyes tábort nem érték el.
Három éjszakát töltöttek a halálzónának nevezett 8.000 méter feletti magasságban sátor, hálózsák, élelem és víz nélkül. Május 21-én megszakadt Erőssékkel a kapcsolat, május 22-én hiába mentek értük a serpák – vagyis a magashegyi teherhordók – nem találták nyomaikat a 7.600 méteren lévő tábor körül: ekkor vált bizonyossá, hogy a páros nem jön le többé a hegyről. Szakemberek szerint a 45 éves Erőss Zsolt és a 27 éves Kiss Péter vagy kimerültségtől összerogyott és megfagyott, vagy lezuhant.
Erőss Zsolt és Kiss Péter - életük a hegymászás volt
“Bármelyik másodperc az utolsó lehet az életemben, de legalább odafönt boldogan halok meg…” – mondta egy korábbi interjújában Erőss, mikor azt a kérdést tették fel neki, hogy nem fél-e a haláltól.
Erőss Zsolt – azaz ahogy a barátai és sporttársai ismerték, a Hópárduc – volt a legsikeresebb magyar hegymászó, 2013 májusáig tíz 8.000 méter fölötti csúcsot hódított meg, kettőre műlábbal jutott fel. 2002-ben első magyarként jutott fel a világ legmagasabb csúcsára, a 8.850 méter magas Csomolungmára.
Morális az ügy,mint csak részvét.
Ezeknek a hegymászóknak az elméjét támadja meg a magasság vagy is a sikeres csúcsra jutás utáni idők.Sok ász meghalt,mert mohó volt vagy is önző.
Ezek,miután a csúcsra érnek,úgy érzik már csak a menny lehet a következő dobásuk.Az nem lehet normális,aki olyanokat nyilatkozik,hogy ha lehetne,akkor ott dögöljön meg.Ez jelzi,hogy valahol ezek a mászók felelősségnek érzik magukat,amikor egy azonos mászó időben egy halál esetet élnek át a hegyen.
És amikor ők kerülnek olyan rossz helyzetbe,szinte bele törődve követik a volt régi halott társukat.
Szóval ha mozgás is,inkább egy csapdának tartom,egy őrületnek,ami megállíthatatlan.
De akkor miért nem élnek magányosan egy barlangban?
Minek a család,a felelősség?