2017. március 8. 15:06.

A hímzéseket már első megjelenésük óta csoportosítja az emberiség, ennek megfelelően mára egymástól gyakran drasztikusan eltérő típusokat különíthetünk el egymástól, akár a készítés módját, akár a társadalmi csoportok szerinti elrendezést vesszük alapul.

Lássuk az ezzel kapcsolatos pontos részleteket.

A hímzések csoportosításáról

A hímzéseket a legáltalánosabb formában elsődlegesen sokáig társadalmi csoportok szerint osztották fel – illetve mindmáig használjuk ezt a megkülönböztetést –, ezáltal létezik úri- és népi hímzés. A két alternatíva közül a legjelentősebb különbség általában az alapanyagban és a felhasznált hímzőfonal anyagában mutatkozik meg, ezáltal az úri hímzésekben például rendszerint a legdrágább és legszebb hímzőfonalakat találhatjuk meg a hernyóselyemtől kezdve, az arany-, ezüst- és selyem hímző fonálon át a bársony alapanyagokig bezárólag.

Hasznos tippeket olvasna a témában?

A közhiedelemmel ellentétben azonban a motívumkincsek tekintetében a kettő drasztikus különbséget nem vonultat fel.

A hímzéseket ma már nagyon fontos megkülönböztetni egymástól a készítés módjának tekintetében is, ezáltal beszélhetünk kézi-, valamint gépi hímzésről is. A kettő közötti különbséget vélhetően nem fontos túlmagyarázni, ezáltal a kézi hímzés mindig egyedi, ennek megfelelően időigényesebb és értékesebb is a gépinél, ami a 20. századtól indulva, a varrógép megjelenésével egyetemben tudott elterjedni.

Egy hímzés egyébiránt csoportosítható még az alapanyag szálaihoz való viszonya alapján is! Ennek megfelelően beszélhetünk olyan hímzésről, amely egy az alapanyagra egy előre felvitt, ezáltal rányomott vagy szabad kézzel felrajzolt minta alapján készült, míg a másik verzió, amikor az alapanyag szálainak számolásával történik a hímzés, mint amilyen a gobelin vagy a keresztszemes hímzés is. Csoportosíthatunk még mindemellett a felhasznált alapanyag tekintetében is, ezáltal a hímzés készült növényi – vászon, pamut –, vagy állati – bőr, hernyóselyem – alapanyagokból is.

A hímzések csoportosítása és a különféle öltésfajták

A hímzések csoportosítása és a különféle öltésfajták (Kép forrása: cegespolo.eu)

Magyarországban a legtöbb esetben inkább nők hímeztek növényi alapanyagokra, éppen emiatt szokás ezt női hímzésnek is nevezni, míg az állati alapanyagút férfi hímzésnek, hiszen ezt főként mesteremberek végezték. Bár felénk ritkán használják, a hímzés tekintetében sokszor alkalmaznak állati eredetű alapanyagként selymet is már az ókortól. A selyemre való hímzés főként keleten, azon belül is inkább Kínában és Japánban terjedt el igazán, noha természetesen Európa egyes országaiban is megfigyelhető volt.

Az öltésfajtákról

A hímzés kapcsán az egyik leginkább elterjedt öltésfajta a lapos öltés. Ennek a lényege az, hogy a hímzéshez használt fonál minden esetben simán és laposan, elnyújtottan fekszik rá az alapanyagra, az elkészítéséhez pedig elég egyetlen öltés is. Ha egymás mellett, egy és ugyanazon felületen több lapos öltést helyezünk el, akkor azt töltésnek nevezzük. Ha a lapos hímzést szépen kivitelezték, a mintát adó fonalrész minden esetben lazán fekszik fel az alapanyagra, ezáltal dúsabb hatást kelt.

A lapos öltés mellett gyakran alkalmazott formula még a keresztszemes öltés is a hímzés kapcsán. Ez a technika a szálszámoláson alapuló lapos öltések továbbfejlesztésével alakult ki. Ennek részeként egyetlen alapelem legalább két egymást keresztező lapos öltésből alakul ki, amit ebben a formában szemnek neveztek el. Lényeges ezzel kapcsolatban, hogy az alapanyag minden esetben 2×2, 3×3 vagy 4×4 szálas négyzetecskéin készülhet el az átlós átöltéssel készülő keresztszemes mintázat, amelyek jellemzően egyforma nagyságúak egy kézimunkán belül.

Szintén népszerű a hímzésen belül a zárt láncöltés is. A hurok és láncöltések csoportjába azokat az öltéseket helyezzük, amelyek kapcsán a hímzés ívelten és indaszerűen helyezkedik el. Az ívelés rendszerint úgy képezhető a hímzés során, hogy a hímzőszálat hurkoljuk. A láncöltés érdekessége, hogy zsinórszerű kinézettel rendelkezik, azonban lényegében a szemek itt is lehurkolásra kerülnek.

A hímzés egyik legsajátosabb – sokak szerint egyik legbonyolultabb – fajtája az átcsavarásos és szálvonásos öltés, amely kapcsán az előre elkészített alapszálak úgynevezett becsavarásával, illetve beszövésével készülnek el. Az így megvalósuló hímzés jellemzően csipkehatású felületet kelt. Ebben a típusban az alapszálakat többféle formában lehetséges előkészíteni. Az egyik jól bevett módszer az, ha az alapanyagra bizonyos távolságban hamis lapos öltéseket hímezünk, vagy ha eltávolítjuk az alapanyag néhány szálát – tehát szálvonást hajtunk végre. Az első technika során a lapos öltéses szálakat becsavarással az alapanyag fölött egy áttört díszítményt képzünk, míg a második esetben az alapanyagot változtatjuk meg csipkeszerű felületté.

A hímzések csoportosítása és a különféle öltésfajták nyomán..

A következő hasonló bejegyzések is érdekelhetnek:

Hozzászólás Írása

Biztonsági kérdés:

Ezt láttad már?
A büntetőeljárás 10 alapelve

A büntetőeljárásnak rengeteg különféle alapelve van, amelyek elvi tételekként keresztülhúzódnak az egész eljáráson, és nagy általánosságban kifejezőek a teljes büntetőeljárás ...